A hét kérdése

Te vállalnál önkéntes munkát?

Igen! Miért ne?

Ezen még nem gondolkoztam.

Nem!

Idojárás elorejelzés Médiafigyelo - IMEDIA médiafigyelés TabuTV logó MTI
Oldalunkat az observer
Observer
szemlézi.
  • Erős kis fekete japán fenevad – Mazda 3 MPS

    Bevezetem.hu | 2010. június 7. 20:24:32

  • Címkék:
    Mazda3, MPS, teszt
    A(z) "Erős kis fekete japán fenevad – Mazda 3 MPS" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
    Neved:

    E-mail címed:

    Címzett e-mail címe:
    Üzenet (opcionális):

  • A második generációs MPS bizony felülírja az elvárásokat

  • Őszintén meg kell mondjam, nem erre számítottam, amikor beültem a fekete MPS volánja mögé. Valahogy az egész összhatás – ha kívülről szemlélődik az ember – nem hozza azt a feelinget, amit kellene, pedig van itt minden: ültetés, peres gumik gigantikus felnikkel, termetes beömlőnyílás a motorháztetőn, szoknya, és jókora hátsó szárny. A formák szépen íveltek, megfelelően gömbölyítettek, jól érzékelhető szélesítéssel találkozunk az első és a hátsó sárvédőknál egyaránt.

    Az első fényszórók a tipikus 3-as irányt hozzák, csakúgy, mint a hátsó lámpatestek, mindkét megközelítés teljes harmóniával vegyül az amúgy egyébként igen kellemes látványvilágba.

    Mondom, ez a vizuális megközelítés, és a fenti picit nyersen vett tényeket valószínűleg az támasztja alá, hogy kis kompakt révén az a harmadik-negyedik ajtó talán felesleges; főként, ha egy gyárilag ugyan, de csúcsrajáratott modellről van szó. Ez esetleg ébreszthet az emberben némi ellenérzést, és a hitelfaktor kissé lejjebb kúszik. No persze még mindig jobb a helyzet, mint az első szériás MPS esetében, amely szinte semmiben sem különbözött a mezei 1.6-os változattól: ott beérte a japán gyártó vastagabb gumikkal, nagyobb kerekekkel, domborított motorháztetővel és sportkipufogóval.

    Aztán amikor beül az ember az utastérbe, hirtelen kezd megváltozni az imént fomrált vélemény: itt igenis sportosabbra, vadabbra hangoltak az elemek és a hangulat, mint kívülről. Minőségi, ámbár puritán elrendezés, az anyagok kitűnőek, a kormány puha bőrborítása és fogása felsőbb szintekre emeli a komfortérzetet. Az ülések kifejezetten kényelmesek, nem kell bennük vigyázzban ülni, ennek ellenére remekül tartják a hátat, és stabilitásérzetet is adnak jócskán. A hátsó kialakítás is folytatja a minőségi kidolgozás vonulatát, s érdekes módon a karosszéria B oszloptól érzékelt íve sem megy az ott ülők kényelemérzetének rovására. Van fej- és lábtér, bátran elférhet ott kettő átlagos testalkatú utas. A sportosra hangolt rugózásnak köszönhetően azért néhol egy-egy huppanónál a fejek találkozhatnak némi beltéri elemmel, de ez azért kiküszöbölhető.

    És amikor beindítjuk a 260 lóerős, 2.3-as teljesítményforrást, akkor jönnek a meghökkenést kiváltó elemek. Először a motor alapjárati hangja az, ami magával ragad, ugyanis nincs semmi háttérzaj – persze felhúzott ablakoknál. Ha kicsit megpöcögtetjük a gázpedált, a szunnyadó erő rögvest ébredezni kezd, és jó japán szokáshoz méltóan felpörög igen dinamikusan a motor, megtáncoltatva a fordulatszámmérő mutatóját.

    Indulás után jönnek az elvárások, s velük együtt az igen attraktív teljesítmény is terítékre kerül. 3000 környékén érkezik meg a nyomaték, itt érezhetően elkapja a fordulatot, és gyönyörűen húz; a 380 Newtonméter nyomaték bizony az ülésbe préseli az utasokat kellőképpen. Gyorsuláshoz kellemes áttételű fokozatok is dukálnak – a Mazda 3 MPS esetében rendkívül jól eltalált az áttételezés. Kellőképpen hosszúak, ám a kisebb váltásokat is remekül viseli, a fordulatszám nem esik vissza jelentősen, ha mondjuk a vártnál korábban kapcsolunk magasabb fokozatba. Mindenesetre gond nélkül éri el az autó a 130 km/órás sebességet, alig röpke pár másodperc leforgása alatt, akár harmadik fokozatban dinamikus gyorsítgatások alkalmával.

    A menetstabilitás kiváló, bár az igen intenzív gyorsításoknál Sperr differenciálmű és menetstabilizátor ide, vagy oda, bizony rendesen ficánkol a kocsi orra, révén szimpla elsőkerékhajtásról van szó, s ekkora teljesítményt bizony nem egyszerű kordában tartani. Ezzel együtt az MPS kanyarokban kezesbárányként viselkedik, nagyobb sebességgel is magas biztonságérzettel kezelhetőek ezek, még ha néhol komolyabb úthibákkal is találkozik a sofőr – itt jelentős támasz az első MacPherson, s a hátsó Multilink rendszer, a keményebb rugók és keresztcsillapítók is.

    A fékek megfelelőek, minden szituációban tökéletesen megfogják a kasztnit, persze az elektronika szerves részként mindig közbeszól, igaz, az utolsó pillanatban. Ez nagyon jó  dolog, hiszen így a vezető minden egyes alkalommal kiélvezheti a Mazda által felkínált vezetéstechnikai megoldások széles tárházát.

    Hogy miben változott a második generációs Mazda 3 MPS az elődjéhez képest? Sokban, és pont azokon a területeken jött a változás, ahol igencsak ráfért. Így a futómű hangolása végre megszilárdult, sokkal stabilabb és biztosabb, s a fékrendszerrel tökéletesre lett járatva, kellő összhangban.

    Csak az a kipufogó, az lenne sportosabb... Lehet, hogy maradi vagyok, és nem sodródom a mai követelmények áradatával, de még anno a régi hőskorszak-béli Hondák olyan szépen duruzsoltak, aztán visítottak gyorsításnál, hogy az csak na. Persze a szigorú  normáknak és szabályoknak megfelelni kötelező, de sajnos a kompromisszum az kompromisszum, 10 decibellel alacsonyabb értékre kellett hangolni a zajforrást. Kár érte.

    Tesztelt modellünk szinte mindennel fel volt szerelve, ami szemnek és szájnak egyaránt ingere: a már-márkategórián belüli szériafelszereltségnek számító kulcs nélküli indítás, első ülésfűtés, bőrborítású belső (kormány és váltó is), kanyarkövető fényszórók, kisképernyős navigációs rendszer, 12V-os aljazatok (2 db), és egy gyönyörűen domborító BOSE audiorendszer a teljesség igénye nélkül.

    Egyöntetűen látszik, hogy a Mazda MPS egy olyan autó, amely célzatosan igazándiból nem használható  ki, főként nem a magyar utakon. No persze akad nem egy olyan útszakasz, ahol stabilan és biztonságosan kiélvezhető teljesítményének része, s az is biztos, hogy keményebb előzésekbe is bele lehet bocsátkozni vele, magas biztonsággal – hála a gigászi nyomatéknak. A kocsi amolyan igazi második, gyorsulásra, vagánykodásra és kategórián belüli erődemonstrációra hívatott darab. S mivel a fogyasztás is kedvezőnek mondható,  ezért még nyugalmasabb, hétköznapibb helyzetekben is jól megállja a helyét. Csak az a kipufogóhang...

    dsc00589.jpg

    Az autóról hamarosan bővebb képgalériát és videót is közlünk a bevezetem.hu-n!

    Specifikációk:
    2261 ccm, négyhengeres turbótöltött benzinmotor
    260 LE @ 5500 fordulat/perc
    380 Nm @ 3000 fordulat/perc
    elsőkerékhajtás, hatfokozatú manuális kéziváltó 

    Technikai adatok
    Hosszúság: 4550 mm 
    Szélesség: 1770 mm 
    Magasság: 1460 mm 
    Tengelytáv: 2640 mm 
    Nyomtáv elöl: 1535 mm 
    Nyomtáv hátul: 1525 mm 
    Üres tömeg 1360 kg 
    Megengedett össztömeg: 1915 kg 
    Csomagtartó mérete: 340 l, 1360 literre bővíthető 
    Üzemanyagtartály mérete: 60 l 

    Menetteljesítmények 
    Végsebesség: 250 km/h 
    Gyorsulás 0-ról 100-ra: 6.1 s

    Fogyasztás  
    Saját, mért érték:
       Város 12.6 l/100km 
       Országút 7.2 l/100km
       Vegyes 10.3 l/100km 
    Gyári érték:
       Város 13.2 l/100km 
       Országút 7.5 l/100km 
       Vegyes: 9.6 l/100 km
    CO2 kibocsátás 224 g/100km

     


     

    (bevezetem.hu / GYAKORNOK)

Értékeld a cikket: 1 szavazat alapján

Kapcsolódó cikkek

Most a címlapon

Írd meg te is a véleményed!

NewWaveFM - Tesztüzem