• Itt már semmi sem a régi - Opel Astra 1.7 CDTi Sport

  bertapress | 2010. július 1. 08:49:47

• tartalom: 1. oldal: Bevezető 2. oldal: Specifikációk, műszaki adatok következő »
• Címkék:
  Opel, Astra, 1.7, CDTi, Sport, teszt, bevezettük

  

  

  A(z) "Itt már semmi sem a régi - Opel Astra 1.7 CDTi Sport" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• Az Insignia volt az első mellbevágó élmény, persze pozitív értelemben. És jött másik!

• Magasra tette a láthatatlan lécet az Opel akkor, amikor az Insignia típussal előrukkolt, nem ismolyan régen. Már akkor is pedzegették bizonyos fórumokon, hogy bizony a gazdasági világválság nem igazán tesz majd jót az amúgy szinte teljesen formabontó és egyedi megoldásokat felsorakoztató, igazi huszonegyedik századi autónak. Rosszkor született meg a terv – legalábbis sokak ezt véleményezték. Utólag persze az ember megbizonyosodhatott arról, hogy ez nem teljesen így van, no nyilvánvalóan az eladási és egyéb financiális mutatók nem szöktek egekbe a márkanév kapcsán, de mindt tudjuk, ez bármelyik brandre jellemző lehet. És nem csak az autógyártás területén.

  A lényeg, hogy az Opelnek mindenképp jót tett a válság, hiszen érezhetően összekapták magukat, és elkezdtek minőségi, már-már a prémiumkategória határait súroló  termékeket gyártani. Valami elkezdődött az Insignia kapcsán, s ez most folytatódik a J Astra kapcsán.

  

  Ez már nem az az Astra, amit megszokhattunk azt elődök értelmében – ahogy körbejárjuk a kocsit, folyamatosan új megközelítésekbe ütközünk. A legszembetűnőbb változás az, hogy a karosszéria különösképp széles lett az előző variánsokhoz képest, rengeteg, néha az asszimetriát teljes egészében nélkülöző tervezési szösszenetek köszönnek vissza majdnem minden egyes négyzetcentiméteren. A fényszórók mosolygós vonallal íveltek, nagyok, míg a hátsó lámpatestek mérete tökéletesen eltalált és passzol a középen elhelyezkedő Opel-embléma jobb és bal oldalára. Osztottak természetesen ezek a lámpák, s felnyitott hátsó ajtónál is kellemes benyomást keltenek.

  A tesztelt modell Sport felszereltséggel érkezett, amely súlyos milliókat dob rá az autó árára, s tulajdonképpen felmerül a jogos kérdés, hogy egy 1.7-es CDTi motorral szerelt változatot mezei halandó is ezzel a konfigurációval kérné-e? Jó, nyilvánvalóan egy tesztautó összeállítása minden olyan elemet próbál felvonultatni, amellyel a forgalmazó imponálni szeretne a közvéleménynek, és ez így is van rendjén – az tény, hogy ezt az autót, így ahogy van, elfogadnám sajátoménak.

  Sport felszereltség –  nézzük, mit takar: először is – a külsőnél maradva –  ki kell emelnem a 19 collos, igazi, vagyány sportautókat megszégyenítő felniket, amelyek borzasztó kellemesen feldobják az összképet.

  Az utastérbe beülve a legmagasabb luxus fogadja az érdeklődőt: bőr mindenütt, sportosra hangolt, kagylóformát idéző, maximális ergonómiát sugalló (és éreztető) ülések elöl, melyek természetesen hűthetőek és fűthetőek is egyaránt. Nem beszélve a sokrétű állíthatósági szisztémáról, a memorizálható üléshelyzetekről, nincs olyan testalkatú utas vagy sofőr, aki ne találná meg a számára legkényelmesebb megoldást. Vajpuha bőrbevonattal ellátott kormány és váltógomb. Az anyagkidolgozás a cockpit tekintetében is minőségi, mindenhol puha felületek, amelyek az illesztések mentén egyáltalán nem zörögnek. A műszerfal és a középkonzol kísértetiesen hasonlít az Opel Insignia megvalósítására, a manapság oly divatos csőszerű design itt is középpontban természetesen – ami persze nem megy az összhatás rovására, sőt, ellenkezőleg. Valódi krómhatást tükröz a fordulatszámmérő és a sebességmérő karimájának külső bevonata, csillog, és szemet gyönyörködtető. A középkonzolon nagy információs képernyő terpeszkedik, itt találunk meg minden opciót, amely az utazás audiovizuális interaktivitását és kommunikációját kiszolgálja; rádió, CD (mp3 lejáétszással), és navigáció a teljesség igénye nélkül. Utóbbi frissítésre szorulna, mivel a legtöbb, 1-2 évvel ezelőtt épített, átadott útszakaszt „offroad”-ként definiálta, köztük a Megyeri hidat is, de ez persze áthidalható probléma.

  

  Hátul ülni kényelmes, bár a C oszlopnál alkalmazott radikális legömbölyítés ismételten a fejtér rovására ment. Ezzel együtt három átlagos testalkatú felnőtt középtávon kényelmesen utazhat benne, hála az égnek, a szélességgel túl sok probléma nincsen a tengelytávnak köszönhetően.

  Csomagtér szempontjából sincs oka panaszra egy ötajtós J Astra tulajdonosának, mivel megközelíti a szintén hasonlóan öt ajtóval bíró Insignia méretkapacitását. Ez előnyére válik az Asra-nak, hátrányára az Insignia-nak, de el kell fogadnunk, hogy előbbi egy kompakt autó, míg utóbbi azért pár lépcsővel feljebbi kategóriát képvisel.

  Az 1.7 literes ECOTEC Common-Rail turbódízel erőforrás ismét egy pozitív pontja a kocsinak. Kellemes nyomatékkal  (285 Newtonméter) bíró, 125 lóerős motorról van szó, amely bőségesen elegendő dinamikát szolgáltat a valamivel több, mint 1.3 tonnás üres tömeghez. Ami nem tetszett viszont: a motor túlzottan hangos, kattogós, emlékeztetett a nagyjából 10 évvel ezelőtti dízel modellekére. A fogyasztás remek, egy 56 literes teletankolásból már-már végtelennek tűnő utakat tehetünk meg egyhuzamban.

  Hatsebességes, könnyen kapcsolgatható  váltóval szerelték a kivesézett Astra-t, melynek áttételezése briliáns, picit sportosra hangolt és nem veszít a nyomatékából egyetlen fokozatban sem, így előzéseknél, erőteljesebb gyorsításoknál, manőverezéseknél is barátságos szolgálatot tesz.

  A futómű minden elfogultság nélkül kimondhatóan tökéletes. Stabilitásban és kategóriájában nincsen ellenfele, kellőképp érzékeny a kormányzásra, és viszonylag nagy sebességgel is bátran belemehetünk szinte bármekkora ívű  kanyarba; nem érzünk sem alul-, sem felülkormányozottságot, s a karosszéria szinte bedőlés nélkül veszi az akadályt. A futómű  alapbeállításban semleges, viszont ha Tour fokozatba kapcsolunk, egyértelműen a kényelem, lágy rugózás kerül előtérbe –  ilyenkor azt kellene hinnünk, hogy a menetstabilitás megváltozik, de nem így történik. Értelemszerűen Sport fokozatba kapcsolva az autó kicsit pattogósabb lesz, gyorsabban reagál a kormánymozdulatokra, s talán egy picivel válik könnyebben kezelhetővé.

  A szóban forgó modell ára kicsit borsos, de látható, hogy a harmatosabban felszerelt variációk is gyönyörűek, és tökéletesen megállják helyüket a konkurenciával szemben. S az, hogy kinek milyen felszereltségre van szüksége egy adott típuson belül, egyöntetű saját döntés végeredménye lesz.

  Tehát azt mondom: kell nekem egy ilyen! Amikor a kocsit péntek délelőtt visszavittük Budaörsre, és beálltunk vele a parkolóba, fájó szívvel pislogtam rá vissza, még a lépcső tetejéről is, és azon gondolkodtam, nem lehetne-e pár órát ráhúzni még a teszthétre. Sajnos nem lehetett, viszont remélem, hogy az Opel további tesztelésre kiadott modelljei is teljesítik majd a mostantól nem túl alacsony elvárásokat. Ez már nem az az Opel, amit megszoktunk.

• Tartalom: 1. oldal: Bevezető 2. oldal: Specifikációk, műszaki adatok következő »

Írd meg te is a véleményed!