• Kinek a pap, kinek a paplan

  Makako | 2012. január 31. 17:52:14

• Címkék:
  kultúra, zene, komolyzene, klasszikus, fiatalos, érdekes, budapest, Kongresszusi Központ, hegedű, nigel kennedy, Guiness Rekodok, vivaldi

  

  

  A(z) "Kinek a pap, kinek a paplan" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• Így jön össze a mai stílusirányzat, és a komolyzene. Ez aztán a kompozíció!
• 2012. MÁRCIUS 28. 20.00
  BUDAPEST KONGRESSZUSI KÖZPONT
  
  
  A világhírű brit hegedűművészt a komolyzene fenegyerekének tartják nem igazán egy komoly zenészre valló külsejével és néha kissé pimasz modorával. Ez a profizmussal átszőtt lazaság azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a komolyzenét megszerettesse mindenkivel, de elsősorban a fiatalokkal. Ezt pedig élethivatásának tekinti.
  
  Nigel Kennedy a Guiness Rekordok Könyvében is szerepel, mint a legtöbb eladott klasszikus lemez előadója; az 1989-es Vivaldi: A négy évszak felvételével. Ez is jól bizonyítja kivételes tehetségét, ami virtuóz technikájában nyilvánul meg, és amelynek segítségével egyedülálló friss energiát hozott a klasszikus- és kortárs zeneirodalomba. Az már önmagában sokat elárul róla, hogy már nagyon fiatal korában a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin kedvenc növendéke volt olyannyira, hogy a mester egészen a haláláig maga állta Kennedy taníttatását.
  
  A Menuhin iskolából egyenesen New York-ba, a Julliard Music of Schoolba ment, ahol az ünnepelt tanár, Dorothy DeLay szárnyai alá került. Karrierje során a világ összes részén koncertezett a világ leghíresebb zenekaraival és karmestereivel .Ezek közül is kiemelkedik egyik első nagy előadása a londoni Royal Festival Hallban 1977-ben, később New Yorkban 1987-ben, Franciaországban pedig 2004-ben mutatkozott be áttörő sikerrel.
  
  A különc fickó mindig a média érdeklődésének a középpontjában állt, a nemzetközi televíziós szereplései sokszínűek és sokfélék voltak, és annyi bizonyos, senki nem tudott közömbösen elmenni mellette. A brit királyi családdal is jó viszonyt ápol, hiszen már többször muzsikált nekik nyilvános és zártkörű eseményeken is. A szakma is elismerte különböző díjakkal, amelyek közül az egyik legjelentősebb a UK Brit Awards-on elnyert az Év férfi előadóművésze címe lett. A hegedűművész azonban nemcsak a szigetországban, hanem több más országban is sok díjat kapott, többek között Svájcban, a Gold Rose of Montreaux-t.
  
  Nigel Kennedy első széles körben elismert albuma Elgar Hegedűversenye volt, amelyet a Gramophone magazin az Év lemezének választott 1985-ben, emellett a BPI Awardson elnyerte az Év Klasszikus Albuma címet mintegy 300 ezer eladott példánnyal.  Az 1989-es Vivaldi: A négy évszak lemezével bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe, mint a minden idők legnagyobb példányszámában eladott klasszikus lemeze. Ez azt jelenti, hogy kétmillióan vették meg, és két évig vezette a brit klasszikus slágerlistákat. A második Vivaldi albuma is hasonlóan sikeres lett.  Kennedy több neves díjat söpört be vele Németországban és Ausztriában egyaránt. Ugyancsak ő büszkélkedhet  Bach, Beethoven, Berg, Brahms, Bruch, Mendelssohn, Sibelius, Csajkovszkij és Walton műveinek legnépszerűbb felvételeivel.
  
  A jazz imádata őt sem kerülte el, ennek lett az eredménye a Blue Note Sessions, amit a Grammy Díjas producer, Jay Newland bábáskodása mellett készített olyan jazzóriásokkal, mint Ron Carter vagy Jack DeJohnette. 2002-ben kinevezték a Lengyel Kamarazenekar művészeti vezetőjévé, és ezzel egykori mestere, Lord Menuhin nyomdokaiba lépett. Ezúttal sem adta alább, és zenekarával ismét számos díjat nyertek meg.
  
  2009-es albumának a rá jellemező különcséggel az A Very Nice Album címet adta. A lemezen kirándulást tesz egy nem igazán klasszikus zenei világba saját zenekarával, a The Nigel Kennedy Quintettel, ahova a lengyel zenei élet négy legdinamikusabb zenészét hívta meg. Addigi Bluenote albumain a jazz klasszikusainak műveit dolgozta fel, de az A Very Nice Album-ot saját szerzemények és improvizációk színesítették. 2010-ben jelent meg a legutóbbi The Nigel Kennedy Quintet album, amelyen már főleg saját kompozíciói hallhatóak. A SHHH! olyan csemegékkel kápráztatta el a rajongóit, mint Nick Drake Riverman című dalának feldolgozása, amelyet nem más, mint Boy George énekelt el.
  
  A hegedűművész nemrég alapított egy új zenekart merészen gondolkodó - főleg lengyel - zenészekből. Az Orchestra of Life 2010-ben mutatkozott be egy németországi turné keretében egy különleges programmal, ahol  Duke Ellington műveinek Kennedy által áthangszerelt szerzeményeit, valamint Bach művei adták elő. Ugyanabban az évben Nigel Kennedy Jimi Hendrix előtt tisztelgett a legendás zenész halálának 40. évfordulója alkalmából a Ronnie Scottsban, az utolsó olyan helyszínen, ahol Hendrix koncertet adott.
  
  Kennedy a tavalyi évet is koncertezéssel töltötte legújabb , Four Elements című szerzeményével, valamint Vivaldi Négy Évszakjával. Az utóbbival Nagy-Brittaniában számos koncerten lépett fel, többek között a teltházas Royal Albert Hallban. A Four Elements-et a négy elem, a Föld, a Víz, a Levegő és a Tűz inspirálta, és kifejezetten az Orchestra of Life számára készítette, elektromos és akusztikus hangszereket használva.
  
  Nigel Kennedyről még azt is érdemes tudni, hogy nagy Aston Villa rajongó és az összes meccsre elmegy, amikor csak ideje engedi. A lengyel ügyvédnővel, Agnieszkával egy fiuk született, így az életüket Lengyelország és Nagy-Brittania között ingázva élik. A direkt a számára kialakított öthúros hegedű mellett Kennedy egy, a híres hegedűkészítő, a cremonai Carlo Bergonzi 1732-ben készült hangszerén játszik.
  
  
  

Írd meg te is a véleményed!