bertapress | 2011. március 28. 12:30:23
| A(z) "Macitesztnek vetettük alá az Opel Merivát" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet: | |
|
Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe: |
Üzenet (opcionális):
|
Nagyszerűnek tartom, hogy az autó hátsó ülésére úgy lehet beszállni, hogy a hátsó ajtó nem a megszokott módon nyílik, hanem az első ajtóval ellentétesen, így egy nagyobb embernek, olyan egyszerű a beszállás, mintha szappannal kenték volna be
Az úgy történt, hogy megláttam Őt, beleremegett a lábam. Rám szóltak, hogy leesett az állam – szól a Pa-Dö-Dö egyik slágere…
Valahogy így éreztem magam én is, amikor hosszú évekkel ezelőtt megláttam Macit a Volt Fesztiválon, mert bizony Maci nem véletlenül kapta ezt a becenevet.

Azóta, az évek során, a sok-sok fesztiválon (hiszen nem nagyon van Volt Fesztivál, Balaton Sound, Hegyalja Fesztivál és Sziget a mi kis Macink nélkül) egyre többet találkoztunk és egyre többet beszélgettünk, s barátság alakult ki köztünk.
Az elmúlt hetekben ugye több rövid írás és jó néhány képgaléria jelent meg oldalunkon a Helperek képzésről, amit szintén nem lehet Maci nélkül megtartani.
Az utóbbi hetekben többször is előfordult, hogy én dobtam haza Macit a képzés – Vagy egy PáCsás meló – végén, s így jött az ötlet, megkérdem, milyen véleménnyel van az éppen aktuális tesztautóról.
Így születtek meg az alábbi gondolatok, s így indítunk útjára egy újabb sorozatot a bevezetem.hu-n.
(bi)
Egyszer mikor az ember gyermeke megszületik az életbe, meghatározza a pillanat az élete nagy részét! Nekem a "nagy" adatott meg ebből az egészből. Tehát, én lenni nagy, széltében is és hosszában is. Kiskoromban is nagy voltam, így kézenfekvő gondolat az is, hogy azt mondjam: Ma is nagy vagyok!
Kiskoromban mindig azon tűnődtem, hogy az általam választott cipők miért "fogynak" el oly gyorsan a lábamról? Kicsit később anyuci azt mondta, gyermekem te egy kicsit súlyos személyiség vagy, így a cipők gyorsabban használódnak el rajtad, mint másokon. Egyből megláttam az alagút végén a fényt, mert már akkor tudtam egyszer termék kipróbáló manager leszek. Tudtam is én mit jelent az? Csak annyit tudtam, hogy ha valami rajtam kibírja rendkívül hosszú ideig, akkor az jó termék.

Na, ebből se lett semmi! Teltek múltak az évek és én el is felejtettem, hogy mi volt a cél,majd adódott egy lehetőség, amit sikeresen meg is lovagoltam, illetve bele ültem!
Nagyon kedves barátom, ajánlotta azt, hogy ha már a múltkoriban haza vitt egy tesztautóval, akkor , én, mint „nagy” ember mondjak már véleményt arról a kocsiról amivel ezt tette. Így lettem termék kipróbáló manager!
Nos, igen nagyszerűnek tartom azt, hogy az „elsőként tesztelt” autó hátsó ülésére úgy lehet beszállni, hogy a hátsó ajtó nem a megszokott módon nyílik, hanem az első ajtóval ellentétesen, így egy nagyobb embernek, ha a két ajtó nyitva van olyan egyszerű a beszállás, mintha szappannal kenték volna be! Na, nem olyan csúszós, hanem inkább olyan könnyű! A hátsó ülésen pedig, úgy hogy nem volt az első ülés teljesen előre tolva, még az én nagyszerű és nagyon nagy lábam is kényelmesen elfért.
Teszik föl most egy páran a jogos kérdést! - Mi volt ez,egy kamion?
A válasz egyszerű: Opel Meriva! Egy hazánkban forgalmazott, kisebb egyterű kocsi, ami annyira megtetszett a rövidke tesztút során, hogy ha módom és lehetőségem nyílna rá biztos, hogy kicsiny családomnak ezt vennék! Mert azon kívül, hogy én elfértem benne hátul - így gondolom, elöl is -, tuti, hogy hosszú távon kényelmes, halk és a megfelelő komfortérzetet is megadja egy magamfajta óriás embernek.

Köszönöm, hogy kipróbálhattam és köszönöm, hogy van, akit érdekel az, hogy a kicsit kövérebb emberek hogyan férnek el egy autóban!
(Árgyó Tamás- Maci)