• Óriási raktér, könnyű kezelhetőség, attraktív dizájn - Íme, az új Renault Master Furgon

  bertapress | 2010. július 23. 17:17:42

• tartalom: 1. oldal: Bevezető 2. oldal: Fotók és műszaki adatok következő »
• Címkék:
  Renault, Master, furgon, teszt, bevezettük

  

  

  A(z) "Óriási raktér, könnyű kezelhetőség, attraktív dizájn - Íme, az új Renault Master Furgon" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• Kishaszonjárművet tesztelni mindig kellemes, hiszen ilyenkor az ember felrúghatja a már-már beidegződéssé vált hagyományokat, elfelejtve a klasszikus autó fogalmának valódi jelentését

• Másfél tonnát szállítani könnyedén mindent elnyelő raktérben –  igencsak csábító. Ha ehhez hozzájön a megnyerő  külső, mellé a takarékos és erős motor – megnyerő. Nem beszélve arról, hogy élmény vezetni. Mert magasan ülni jó!

  Kishaszonjárművet tesztelni mindig kellemes, hiszen ilyenkor az ember felrúghatja a már-már beidegződéssé vált hagyományokat, elfelejtve a klasszikus autó fogalmának valódi jelentését. Gondoljunk csak arra, hogy nem beülünk, hanem inkább felszállunk, nem előre, vagy akár kicsit felfelé nézünk, hanem inkább lefelé, áthidalva például a méretes dugókban feltorlódott kocsisorok által gerjesztett látótér-csökkenést. Ilyenkor teljesen természetes, ha mondjuk a körúti villamoson utazókkal egy szinten ülünk, vagy épp fél méterrel magasabban, mint például egy alacsonyabb padlós autóbusz sofőrje.

  Mert a Renault Master új furgonjával bizony mindenféle, ilyen és ehhez hasonló néha gyermetegnek tűnő játékba azonnal belefut a bősz tesztelő, és a kocsival történő ismerkedés első mondjuk kettő óráját bizony ilyesmi teszi ki. Aztán persze miután megszoktuk a szó szerint felemelkedésre utaló egyfajta életérzést, visszapottyanhatunk a realitás talajára, és elkezdhetjük tárgyilagos szemmel mustrálni a mintadarabot.

  Első blikkre a kishaszonjármű mindennek tűnik, csak kicsinek nem; a valamivel több, mint 5 és fél méteres tekintélyt parancsolóan nyúlik végig az úton. A magasság szintén gigászi, 2 és fél métert jelent a tesztalany esetében.

  Külső tekintetében a kocsi legtetszetősebb része egyértelműen az első fényszórópáros, melyek óriási, elnyújtott ívekkel örvendeztetik meg a formát, egészen kinyúlva az oldallemezekig, egészen az első sárvédőkig, azok íveit követve. Ilyen fényszórókhoz természetesen extra méretű hűtőmaszk is dukál, mely pluszban feltornássza a Master erőt sugalló küllemét. Ez mindössze három keresztrácsból áll, ám azok vastagok és lyukacsosak, s így az egész összhang teljesen harmonizál egymással. Hátul szintén nagy lámpákkal találkozhatunk, bár ezek nem szétnyújtottak, hanem inkább függőleges irányba lettek húzva. A rajzolatuk és ezáltal az izzók elhelyezkedése kicsit aszimmetrikus, csakúgy, mint a hátsó ajtók ablakvonala is. Épp ezért tulajdonképpen mást nem is kívánhatnánk a „csendéletbe”, mint egy termetes fémlétrát, melyen rövidke mászással egyből a tetőn teremhetünk, és ha nem lenne elég az amúgy 10800 literes rakodótér, akkor az autó teljes tetőfelületére is pakolhatunk még.

  Jobb oldali tolóajtó is rendelkezésre áll ahhoz, hogy minél egyszerűbben és zökkenőmentesebben rakodhassunk ki és be kedvenc áruinkból, s természetesen bőségesen szélesre tárható, csakúgy, mint a hátsó duplaszárnyas, mágneses kitámasztós verzió. A raktér oldalfalai praktikusak, rengeteg kisebb és nagyobb gumipók-csatlakoztatási hellyel találkozhatunk, plusz a kiképzés lehetővé teszi, hogy akár ki is támaszthassuk biztonságban a bepakolt szállítandókat. A karosszéria oldalfala ezen a részen kellőképp megerősített, úgyhogy attól sem kell félnünk, hogy egy szállított tárgy esetleges szerencsétlenül kivitelezett rögzítése esetén létrejövő hirtelen elmozdulás mondjuk deformálja a lemezt – ilyesmivel már nem egy esetben találkoztunk. A vezetőfülke válaszfala is a praktikusság jegyében lett tervezve, egyáltalán nem nyúlik be vészesen a raktérbe, ezáltal nagyon keveset vesz el annak térfogatából. Rakodás közben könnyedén konstatálhatjuk a három elöl ülő utas helyzetét, másra nagyon nem alkalmas, hiszen középső visszapillantó tükör helyett csak egy információs LCD-konzol köszönt vissza ránk.

  A vezetőfülke magasan helyezkedik el, nagy, széles és igen kényelmes. Három ember viszonylag hosszabb távon is különösebb komfortproblémák nélkül tud utazni, a középen ülő utas sem térdel bele pillanatonként a középkonzolba, vagy épp a váltó enyhén belógó kitüremkedésébe. Sok rekesz, pakolórész található a műszerfal aljába építve, ezek csakúgy, mint az ajtók oldalzsebei, méretesek és pakolhatóak a végletekig. A középen kihúzható, például jegyzetfüzet felcsíptetésére alkalmas kiegészítő jópofa megoldás, és minden bizonnyal megkönnyíti a sofőr, vagy utasai munkáját. Ugyanakkor ha csak ketten utazunk a Master-rel, a középső ülést lehajtva kis asztalt rögtönözhetünk, melyre akár egy laptop is gyönyörűen rögzíthető, és még forgatni is lehet 360 fokban.

  Beépítésre a Renault szimpla és kommersz audiórendszere került, alapvetően funkcióját tökéletesen teljesíti, és tisztán szól. Alatta a klímaberendezést találhatjuk meg, mely akkora elánnal hűti le a felforrósodott utasteret, hogy csak ámultunk: a legnagyobb kánikulában, körülbelül háromnegyed órás direkt napsütés után hozzávetőlegesen fél perc alatt varázsolt 20-22 fokos hőmérsékletet a vezetőfülkébe. Jó, persze, nem nagy kunszt egy pár köbméteres teret lehűteni, de mindenesetre igencsak jól esett, és életmentőnek bizonyult.

  Az utastér anyagai közepes minőségűek, (kis)haszonjárműre jellemző puritán, keményebb műanyagokra építkezik. Ami persze jó, mert akár egy vizes ronggyal nagyszerűen tisztíthatóak a felületek – ez szintén praktikus egy ilyen kategóriájú járműnél.

  Motorikusan is jól muzsikál a 2010-es Master, a 2.3-as common-rail turbódízel megfelelő, 310 Newtonméter nyomatékkal mozgatja az üresen 1970 kilós kasztnit. A fogyasztás átlagosnak mondható, tesztelésünk ideje alatt – alapvetően városi környezetben 10-10.5 liter környékén mozgott, kisebb országúti kiruccanásaink alkalmával ez az érték azért jelentősen leredukálódott úgy 7 literre. A hatsebességes manuális váltó áttételezése remek, viszonylag kis fordulatszámon is érezhető az erőtartalékok jelenléte, s így gyakorlatban is érthető, hogy 1250-es fordulaton éri el a motor legnagyobb nyomatékát. A legnagyobb teljesítményhez már jóval magasabb fordulatszám kell, a maximális, 125 lóerőt 3500-on adja le a dízelaggregát.

  1530 kilogramm terhelhetőséget jelöl meg a gyártó, sajnos hirtelenjében nem tudtunk összevarázsolni másfél tonnányi szállítható dolgot, viszont biztosak vagyunk benne, hogy teljes terheléssel is elragadó statisztikát produkálhat a Renault legnagyobb kishaszonjárműve.

  Fotók és műszaki adatok a következő oldalon!

• Tartalom: 1. oldal: Bevezető 2. oldal: Fotók és műszaki adatok következő »

Írd meg te is a véleményed!