• Ott voltunk Alice Cooper bécsi fellépésén

  bertapress | 2010. augusztus 18. 07:30:55

• Címkék:
  Alice Cooper, Ausztria, Bécs, koncert

  

  

  A(z) "Ott voltunk Alice Cooper bécsi fellépésén" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• Egy örökifjú, ereje teljében lévő Alice Coopert láthatott ezen az estén a közönség

• Alice Cooper egy élő  legenda, egy ikon. Ez akkor is igaz, ha hozzátesszük, hajdani pálya- és kortársai nagy részétől eltérően valamiért neki nem sikerült megőriznie régi népszerűséget. Bár a nyolcvanas évek végén, köszönhetően elsősorban a Trash lemeznek igazi szupersztár szintre emelkedett, illetve karrierje során egészen döbbenetes mennyiségű, több mint ötvenmillió lemezt adott el, bécsi koncertjére mégsem egy sportcsarnokban, hanem a kissé lepukkant és csalóka nevű, ám roppant hangulatos, körülbelül Petőfi Csarnok méretű Arena klubban került sor.

  

  A Theater of Death turnét már jó előre egy minden igényt kielégítő, maximális látvánnyal operáló, monumentális utazó cirkusznak harangozták be, és bár annyira nem volt megalomán a buli, mint a Kiss sportarénás fellépése pár hónapja, azért akadt látnivaló bőven. A jó Alice-t lefejezték, ezernyi tüskével bökték keresztül, kényszerzubbonyt húztak rá, ráadásul mindehhez volt még halott menyasszony, gonosz zombi-nővérke, gigantikus küklopsz és halálfejes, símaszkos terrorista is.

  

  A körítés azonban mit sem érne megfelelő zenei produkció nélkül. Alice természetesen profi, alaposan megválogatja, kiket vesz be a bandába, így nem csoda, hogy kísérőzenekara kifogástalan teljesítményt nyújtott. Mondjuk ahol Jimmy DeGrasso a dobos, az egyik gitár a Slash mellett a Snakepitben feltűnt Kerry Kelli nyakában lóg, a bőgőt pedig az Eric Singer Bandben és az L.A. Gunsban is megfordult Chuck Garric kezeli, ez nem is csoda. Alice pedig Alice, akinek bár hangja igencsak megkopott már, pontosan tudja, hol és mennyit kell használnia, a közönséget pedig még mindig elvarázsolja fantasztikus kisugárzásával. Fénykorában sem volt kimagasló hangszálakrobata, az pedig természetes, hogy mostanra – 62 éves az öreg – a magasakat rutinosan átengedte fiatal és remekül vokálozó kísérőzenészeinek.

  Természetesen semmit nem bíztak a véletlenre, a gigantikus vászon lehulltakor rögtön a School’s Out dörrent meg, a színpadon pedig láthatóvá váltak az Alice nevét formázó, elszórt betűk. A talán valaha volt legnagyobb Coop sláger azonban csak felvezető jelleggel, félig hangzott el, majd átvezették a hetvenes évek egyik nagy sikernótájába a No More Mr. Nice Guyba, amit egy szintén emblematikus dal, az I’m Eighteen követett. A közönség természetesen azonnal meg lett véve, a hangulat fantasztikus volt, tíz perc alatt örömünneppé változott a koncert!

  

  Annak ellenére, hogy nem arattak épp osztatlan sikert, Alice az ezredforduló környékén kiadott két, modernebb hangvételű lemezéről sem feledkezett meg. Nagy örömömre elhangzott a Brutal Planet Wicked Young Man-je, majd visszaástunk a korai dalokhoz, előkerült a Ballad of Dwight Fry és a Cold Ethyl is. A kevésbé ismert nóták közé azért jó érzékkel iktatott az öreg egy-két slágert, melyek közül természetesen a Poison vitt mindent, de a Feed my Frankenstein vagy az Elected épp úgy megmozgatta az embereket, mint mondjuk a Billion Dollar Babies. A program vége felé eljátszott Dirty Diamonds - Under my Wheels kettős szintén remek volt, de összességében sem tudnék akár csak egypercnyi üresjáratot sem felróni a bandának. A zárás pedig mi más is lehetett volna, mint a School’s Out, ezúttal végig, melyet mindenki egy emberként énekelt végig, az pedig külön mókás volt, hogy Alice az egyik refrénnél rosszkor lépett be. Hiába, ő is csak ember.

  

  Egy örökifjú, ereje teljében lévő Alice Coopert láthatott ezen az estén a közönség, és azt hiszem, a legjobban az jellemzi a bulit, hogy akár kétszer ilyen hosszú ideig is elnéztem volna.

   

  Kiss Gábor

Írd meg te is a véleményed!

Rosszak (-10 vagy jobb) Átlagos (-5 vagy jobb) Jó (0 vagy jobb) Nagyszerű (5 vagy jobb) Kíváló (10 vagy jobb)

Roxie (1 éve, 9 hónapja) (mutat) (elrejt)

0     

Én is ott voltam, az 1. sorban álltam, a hangulat fantasztikus volt!
Ennek ellenére nem értek egyet a cikk minden részével.
Alice hangja nem azért volt "kopott", mert öreg, hanem azért, mert 9-én (Finnországban) egy nagy viharban adott koncert után elment a hangja. Az alapján amilyen 10-én volt a hangja egy interjúban csodáltam, hogy egyáltalán tudott énekelni. A koncertet emiatt rövidítette le négy dallal és az akasztást is kihagyta.

(válasz)