• A súlyoké volt a főszerep Disneylandben

  bertapress | 2011. december 7. 05:24:43

• Címkék:
  súlyemelés, súly, sport, Disneyland, Párizs, Franciaország, beszámoló

  

  

  A(z) "A súlyoké volt a főszerep Disneylandben" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• Súlyos csúcstalálkozó Disneylandben - Többször is telt ház buzdította a fellépőket
• 
  Jancsó Kornél, az MTI Sportszerkesztőségének főmunkatársa írja:
  (MTI-Press) - Különleges randevúnak, egyedien színes összejövetelnek lehetett szem- és fültanúja az, aki november első két hetét a francia fővárosban, még pontosabban a Párizstól több kőhajításnyira, nagyjából 30 kilométerre fellelhető Disneylandben járt, mint e sorok rögzítője is. Igazából Eurosdisneyt kellene persze írni, lévén szó a kontinens egyik leghíresebb és népszerűségben is élen járó vidámparkjáról, amely azonban az említett időszakban egészen egyedi módon bővítette ki és - rögzítsük is azonmód - gazdagította választékát, amennyiben az össznépi szórakozóhely jelleget erőteljesen sportosítva átmenetileg befogadta a földkerekség legerősebb embereinek bő fél ezres élcsapatát is.

  
  
  Na, nem cirkuszi előadónak szegődött el ide a súlyemelők krémje, hanem versenyezni jött a hely szellemét mindazonáltal a sátortornyos tetőzetével mégiscsak sugalló versenycsarnokba, ahol a világbajnokságot rendezték. A színházjelleget sem nélkülöző építményben aztán már nem volt, nem is lehetett helye bohóckodásnak, ahhoz túlságosan is komoly volt a tét: a franciaországi sportági vb-n mód nyílt ugyanis megszerezni a 2012-es olimpiai részvételhez szükséges kvóták jelentős részét. Vagyis zömmel Disneylandben dőlt el, hogy mely országok hány súlyemelőjüket indíthatják majd jövőre Londonban, a nyári ötkarikás játékokon.
  
  Miki egér és Donald kacsa "társaságában"
  
  A hivatalosan olimpiai kvalifikációs világbajnokságnak minősülő súlyos vetélkedő a téthez képest szokatlan, ha úgy tetszik, varázslatosan izgalmas környezetbe került át, olyanba, amilyenre még nem akadt példa a sportági vb-k amúgy 1891óta, tehát 120 esztendeje íródó históriájában. Mert ki hallott már arról, hogy Miki egér, Donald kacsa, Goofy kutya és hasonszőrű társaik közelében, híres mesealakok világának tőszomszédságában emelgettek volna félelmetes koloncokat roppant erős, ugyanakkor erőművésznek azért mégsem nevezhető sportemberek?...
  

  Most ezt is megértük, miután a francia házigazdák, élükön az ottani súlyemelő-szövetség irányítóival, Párizs helyett Disneylandben lelték meg az optimálisnak vélt színhelyet a 79. férfi és a 22. női világbajnokság lebonyolítására. Egyfelől úgy okoskodtak, hogy a várható, kísérőkkel, újságírókkal együtt bő ezres tömeget nem tudják egy helyen, de még egymáshoz közeli szállodákban sem elhelyezni a fővárosban - Párizs másoknak, az oda állandó jelleggel nagy számban özönlő turistáknak is mindig megér egy misét -, másfelől a szóba jöhető sportcsarnokok mindegyike, példának okáért a világhírű Bercy, túlméretezett egy súlyemelő-vb számára. Tudniillik ez azért nem az a sportág, amelynek mégoly kiemelkedő csúcseseményeire is hosszú tömött sorokban áradna a nép, tehát komoly érvek szóltak egy családiasabb, békésebb jellegű, hogy ne írjam: sportolóbarát színhely kijelölése mellett. Így jött a képbe, és lett végül befutó a vendéglátóknál Mickey Mouse-ék földje, a maga kedves hotelegyüttesével, ahol a földkerekség minden szegletéből érkezett külföldieket elhelyezték - igaz, nem minden zökkenő nélkül.
  
  Fotelben átvészelt éjszaka
  
  A javarészt rendkívül segítőkész, ám gyakorlatlan önkéntesekre épült szervezősereg a vb nyitánya előtti napokban bizony elégtelenre vizsgázott, a váratlanul rájuk zúduló versenyzőáradat meghaladta a házigazdák erejét, akik sem az akkreditációt - a sportolók és kísérőik, a média képviselői és a küldöttségtagok beléptetését segítő, nyakba akasztós kártyák elkészítését -, sem a szállodai elhelyezést nem tudták kézben tartani, gördülékenyen megoldani, így nem egy vendég akadt, aki egy-két nap elteltével jutott csak hozzá a belépőjéhez és a hotelszobához egyaránt, Utóbbihoz nem kevesen úgy, hogy a megérkezésüket követő éjszakát még valamelyik folyosószőnyegen vagy szintén alkalmi ágyként használt fotelben-székben vészelték át.
  A speciális, értsd: kellemetlen környezeti behatások között említendő - jellegénél fogva pedig vadonatúj tapasztalatként szolgált - a "diznis" esti programok némelyike, nem éppen súlyemelőversenyhez illő kulisszának bizonyulva. Például akadt olyan viadal, amelynek résztvevői úgy emelgették a tárcsákat a fejük fölé, hogy közben kintről - mivel pár száz méternyire volt csupán a csarnoktól a leghangosabb részleg - rázúdult a teremre a tűzijáték fegyverropogást idéző zajhulláma.
  
  Csúcsdöntögetések
  
  A súlyemelők szerencsére - legalább is a jelek szerint - teljesen függetleníteni tudták magukat a "hangrobbanástól", már csak azért is, mert a csarnokban - és ez volt a franciaországi vb egyik rendkívül kellemes meglepetése - többször is telt ház, zsúfolt nézőtér buzdította a fellépőket. És nemcsak akkor volt lelkesítően harsány a gyakorta másfél ezres, a súlyemelésben kifejezetten népesnek számító publikum, amikor hazai sportoló szerepelt a pódiumon, hanem kijutott a támogató biztatásból az ellenfeleknek is.
  

  Az erős hölgyek és urak a maguk módján meg is szolgálták a közönség bátran fantasztikusnak nevezhető drukkolását: a részvételt illetően világrekordot hozó mezőnyben - 87 (!) nemzet képviseletében 519-en indultak a vb-n - megannyi országos csúcson kívül számos korosztályos és hat felnőttvilágcsúcs is született. Utóbbiból ötöt a nők állítottak fel, az egyetlen férfirekord azonban tán az összes többinél értékesebb volt, ha szabad ilyesfajta distinkciót elkövetni. Jelesül a legnépszerűbb kategóriában, azaz az ólomsúlyú óriások között diadalmaskodott egy iráni dalia, bizonyos Behdad Salimikordasiabi, aki a szakításban döntötte meg a nagy előd, a kétszeres olimpiai bajnok, négyszeres világbajnok honfitárs, Hosszein Rezazadeh megdönthetetlennek hitt rekordját, 213-ról 214 kilóra javítva az addigi - nyolc évet megélt - csúcsot.
  
  Hogy a hitelesítéssel se legyen gond, arra is jó persze az ellenőrzés, amelynek évtizedes hagyományai vannak a súlyemelésben, amely - persze sokadmagával - kétségtelenül doppingérzékeny szférának számít a sport világában.
     
  A félrelépés ára
  
  A szigorú kontrollal, ha megszüntetni-eltüntetni nem is lehet, de visszaszorítani igen a meg nem engedett szerekhez és módszerekhez folyamodókat. A Tiszeker Ágnes személyében magyar szakember irányította ellenőrzést a Magyar Antidopping Csoport specialistái végezték, a bő fél ezres mezőny durván egyharmadától, csaknem kétszáz versenyzőtől véve mintát. A vizsgálati anyagot a nemzetközi hírű kölni laboratóriumban elemzik, és várhatóan december elejére-közepére derül rá fény, hogy hányan tévedtek rossz útra.
  

  Rájuk hosszú eltiltás vár. Ez az ára a "félrelépésnek", de nincs más választása az Aján Tamás személyében magyar elnök vezette, jelenleg már 189 tagországot tömörítő világszövetségnek, az IWF-nek, amely éppen a vb nyitányán bizonyította ismét, hogy a maga részéről változatlanul komolyan veszi a harcot. A vezérkar - jóllehet már az érintettek is ott voltak Disneylandben - úgy döntött, hogy kizár hét országot, és hazaküld 50 emelőt, mert nemzeti szövetségük sokadszorra is figyelmen kívül hagyta az úgynevezett whereabouts-előírást, megszegve a súlyemelők hollétére vonatkozó bejelentési kötelezettséget, ami az ellenőrök által meg nem lelt versenyzők esetében doppingvétséggel ér fel.
  

  "Elfogyott a türelem, nincs további tolerancia!" - jelentette ki az IWF kongresszusán a notórius kibújókra kirótt súlyos döntést magyarázva Aján Tamás. Ugyanakkor a nemzetközi fejleményeket figyelembe véve változtatott eddigi elutasító álláspontján a súlyemelők világszövetsége: úgy határozott ugyanis, hogy a jövőben nem az összes, "csupán" a következő nyári olimpiától tiltja el azt az emelőt, aki ötkarikás játékokon bukik meg doppinggal.
  
  Magyar mérleg
  
  "Magyarítva" a versenyzőbarát verdiktet, ez annyit tesz, hogy adott esetben jövőre ott lehet(ne) Londonban akár Gyurkovics Ferenc is. Honfitársunkat doppingvétségért megfosztották a 2004-es olimpiai ezüstérmétől, el is tiltották, és bár kétéves büntetése letelt, az IWF még az athéni játékok előtt hozott határozata értelmében nem lehetett ott a 2008-as pekingi olimpián, sőt egészen mostanáig úgy festett, hogy a londonin sem indulhat.
  

  A friss döntés azonban előtte is felnyitotta a sorompót, de az "útnak indulás" egyelőre sikertelennek bizonyult, merthogy a pécsiek nehézsúlyú emelője a franciaországi vb-n eredménytelen maradt. Még a bemelegítéskor derékbántalmai támadtak, és visszalépett a versenytől, ily módon hátrányba is került az egyetlen lehetséges magyar férfikvóta megszerzéséért zajló honi vetélkedésben. Méghozzá azért, mert az idei Universiade-győztes ólomsúlyú klasszisunk, a szegedi Nagy Péter ugyanakkor sokadszor bizonyította, hogy rá lehet számítani: kiválóan helytállva a királykategóriában harcolt ki ezen a szinten bravúrnak tekintendő nyolcadik helyet összetettben.
  

  Női válogatottunk ugyanakkor sajnos leszerepelt a vb-n, a vártnál gyengébb produkciók, sérülés, dekoncentrált versenyzés következményeként. A világbajnokság előtt még két londoni kvóta nézett ki a honi lányoknak-asszonyoknak, menet közben is sokáig ez volt a helyzet, aztán a legvégén mégis kiszorult a gárda a legjobb 21 csapat közül, így egyetlen ötkarikás indulási jogosultsághoz sem jutottunk Franciaországban. Marad a tavaszi Európa-bajnokság, ahol a gyengébb nem erős magyar reprezentánsainak is egyetlen kvóta kiharcolására nyílik alkalmuk. Már "csak" élniük kellene a végső eséllyel.
  

  Ha már egyszer a mesés szereplés Disneylandben nem jött össze...

  mti

Írd meg te is a véleményed!