• Üres a zsebem, így a semmiből segítek!

  bertapress | 2011. november 27. 17:46:11

• Címkék:
  segítség, karácsony, vásárlás, ajándék, rezsi, stb.

  

  

  A(z) "Üres a zsebem, így a semmiből segítek!" című cikk megosztásához használhatod a saját leveleződet, vagy ezt a felületet:
  Neved: E-mail címed: Címzett e-mail címe:	Üzenet (opcionális):

• - avagy egy Karácsony mezsgyéjére -

• Eljött a hónapban az a pillanat, amikor a rezsi csekkjeimet már csak kitűzöm a hűtőre, majd a következő hónap eleje megoldja őket, addig várnak. Aztán ahogy belegondolok, hogy már mindjárt Karácsony, egyből meg is borzongok: nem fog menni. Idén biztosan nem, vagy csekkeket fizetek vagy ajándékot veszek. Pedig a családom, ismerőseim várnák, megszokták, hogy minden évben meglepem őket valamivel. Valahol a szívük mélyén lehet, hogy már el is várnák, hiszen én vagyok az, akinek bejött az élet. Ők ezt gondolják, nem tudják, hogy már nincs meg AZ a munkahelyem, hogy már csak részmunkaidőben dolgozom egy másik cégnél, sokkal alacsonyabb beosztásban. Szomorú, üres karácsony lesz ez, talán-talán a felkeresésüket még meg tudom oldani, igaz nem kocsival, mert a benzin drága, de elvisz a busz, a vonat. S idén majd hangsúlyozom a személyes együttlét fontosságát, üres kézzel.
  
  Hogy elkerüljem a karácsonyi szorongást, egy pillanatra félreteszem, hogy nincs miből, s eljátszadozom a gondolattal, hogy mi lenne, ha lenne... Kinek mit vennék, hogyan lepném meg? A papíron párosával sorakoznak a mobiltelefonok, az ilyen-olyan mindentudó kütyük, márkás ez-azok. Összegyűröm. Nem megy. Idén nem megy, más megoldást kell találnom. Vagy elmarad a Karácsony. Legalábbis számomra. Majd csak ülök a sötét szobában és szomorkodom az élet igazságtalanságán.
  
  Az egyik barátnőm mesélte, hogy egyre több helyen nem jut már pénz kenyérre sem, ő maga is ismer ilyen családokat a lakókörnyezetében. Olyan hihetetlen, hogy ez igaz. A kenyér nem lehet jövedelem kérdése. Mindig azt hittem, egész pontosan úgy tekintettem az ételre, hogy az jár. S az évek során így tekintettem a saját lehetőségeim, sikerem tükörképeként megvásárolt és elégedett arccal átadott, az ajándékozottat valójában vajh' kevéssé figyelembe vevő ajándékaimra is. Azokat adnom kellett, hogy tudjam: megtehetem. De most nem tehetem meg, így...
  
  Valójában nincs is rá szükség. Ezek használati tárgyak, amelyekből mindenki saját maga számára tudja kiválasztani a legmegfelelőbbet. Nem véletlen, hogy pld. édesanyám megnézte, elmosolyodott, majd letette a polcra, és tovább kérdezgetett az életemről, a munkámról, míg én igyekeztem meggyőzni őt, hogy micsoda szuper dolgot kapott. Őt az érdekelte, hogy ott vagyok, hogy velem töltheti az idejét. S ennek valójában én is örültem, de nem hagytam magam ezt a gondolatot felismerni.
  
  Most a körülmények fülsértően ébresztettek, de egyértelművé vált, hogy az öncélú ajándékozásnak vége. Bevallom, először arra gondoltam, hogy kihozom a maximumot a semmiből, s különböző non-profit szervezeteknél végzek ilyen-olyan önkéntes munkát, azt fotókkal és leírással dokumentálom, s minden számomra fontos ember kap egy általam szerkesztett tanúsítványt, hogy az ő ajándékaként az XY szervezetet leptem meg a papíron részletezett segítséggel.
  
  Elhatározásomat tett követte, s a követő hétvégén egy állatotthonban takarítottam a kenneleket, sétáltattam a kutyákat. Bár szigorúan a Karácsonyi-para kényszerített ki a szabadba, de meglepő módon eszembe sem jutott, hogy én ezt most más miatt csinálom. Jól éreztem magam, feltöltődtem, s azt hiszem, hogy mostantól egyértelműen elvetem az objektív tárgyi ajándékokat, helyette olyanra törekszem, amellyel mindenki jól jár. Szorgalmasan készülnek az igazolások a fotókkal, s különböző emberekkel futottam össze a non-profit körkép során, így bár a munkámban nem ismertek el, ezeken a helyeken úgy érzem: hasznos vagyok, amitől a kedvem is jobb, ezt már az új munkahelyemen is észrevették, ráadásul újra szárnyal a kreativitásom!
  
  A karácsonyi listám pedig összeállt! Néhány barátom számára igazolom, hogy az ő nevükben jót tettem, néhányan olyan ajándékot kapnak, amelyet egy-egy szervezetnek juttatott adományért cserébe, ajándékul kaptam, illetve több szervezetnél is felfedeztem, hogy a köréjük csoportosuló kézműveskedő emberek tárgyi felajánlásait árverezik különböző felületeken, s ilyenkor igazi egyedi, sok szeretettel készült holmikhoz lehet hozzájutni minimális árért úgy, hogy közben nem egy kereskedő zsebébe tuszkoljuk a pénzünket, hanem segítünk.
  
  Azt hiszem, hogy ez lesz a legszebb Karácsonyom. Csak azért nem mondom, hogy várom már, mert addig még van néhány segítenivalóm.

  Ha te is szeretnél hasonló módon segíteni, támogasd a a Futrinka Egyesület kezdeményezését, akik a német dogok, a magyar vizslák és a tacskók hivatalos magyarországi fajtamentői.

  http://kezmuvesvasar.blogspot.com/

  A tárgyakra licitálini itt lehet:
  http://www.teszvesz.hu/listings/index.php?us=newsees&ob=2&pt=3

Írd meg te is a véleményed!